2010.02.25. 23:50, minamina
' a pokol felé tartva '
" Aki a gonoszságot nem bünteti, az gonoszságra buzdít. "
( Leonardo Da Vinci )
február 24. - szerda
mostanában csak igazán rossz dolgok történnek velem. naponta, kétnaponta történt valami olyan dolog, ami miatt úgy éreztem, hogy a szívem megszakad. de aztán elsimult.. megoldódni nem oldódott meg, de csendesebb lett és valahogy megegyeztem az illetőkkel. valahogy feldolgoztam mindent.
de most már úgy érzem, hogy eljutottam arra a pontra, ahol nincs kedvem se erőm dolgozni rajta.
mondani is úgy érzem, hogy felesleges, dühösnek lenni is az.
mert a másik úgysem veszi észre magát.
nem lesz jobb és szinte fel sem fogja majd, hogy miért vagyok dühös, miért sírok. javítani nem lehet a másikon.
talán majd, ha elveszít.
anyumnak mondtam pár napja, hogy : sajnos ez nem egy szappanopera. ha nem találkozunk, ha nem látjuk egymást, akkor én nem fogom tudni, hogy mi megy a háttérben, mennyire lett rosszul valaki amiatt, mert.. elveszített.
egy sorozatban ezt vissza lehet nézni, akár többször is visszatekerni és tisztában lenni a másik érzéseivel, terveivel.
de az életben nem így megy.
néha az okát, a lényegét nem értem, hogy miért is vagyok valakinek fontos.
igazán már csak az jelent valamit, ha kimondja, hogy szeret és az élete része lettem. pont.
mert én is csak ezt tenném. szinte az összes barátomat, szerelmemet is képes vagyok újra és újra visszafogadni.
aztán meg azt bírom, hogyha ezt meghallják, hogy valakinek megbocsátottam, akkor csak értetlenkednek.. pedig ezt az esélyt ugyanúgy nekik is megadtam. nincs olyan barátom, aki ne vétkezett volna ellenem.
hogy én is vétkeztem -e... ezt ők döntsék el, és írják le a saját blogjukban felőlem.
már elegem van abból, hogy saját magamban keresem a hibát és mindig saját magamra hányom a földet! mert amit én teszek ellenük, az sokszor bolhacsípés.. én nem vettem el még egy bnőm pasiját sem.. velem már megtették fordított helyzetben.. és utána eltelt pár hét és én vígasztalgattam a lányt. csak hozzám tudott fordulni..
ez hasonlóan olyan, amikor valaki rémtörténetet mesél neked, ő ijeszt meg és aztán mégis hozzá bújsz, hogy megvédjen. ez az elsődleges reakció. annyira ösztönös.
most eszembejutottak del szavai, hogy ő erre vajon mit mondana.. kb. azt, hogy : vastag bőr van azért a képén.
egyet is érthetünk vele.
minca
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum