A munkahelyeden kezdett ki veled. Kacéran sétálgatott el előtted, néha megállt s közelebb lépett hozzád. Pontosan tudtad, hogy tetszel neki. Tisztában voltál vele, hogy milyen jól nézel ki. Szinte egy nő sem tudna neked nemet mondani, így ő sem. Bár azért ő náluk is kitartóbb volt.
Többet sündörgött körülötted és kihasznált minden alkalmat, hogy hozzádérhessen. S ez imponált neked.
Amúgy is szeretted, ha szeretnek, ha a lányok el akarnak varázsolni.
Csak meghúztál egy határvonalat, hogy mennyit engedsz meg egy lánynak, mennyit mutatsz meg magadból, mennyire fogadod a közeledését.
Hisz volt egy barátnőd is. Én.
Engedted hadd beszéljenek, mondják el mire vágynak veled kapcsolatban, mit adnának meg érted.. végighallgattad őket, aztán szépen udvariasan nemet intettél. Pedig sok volt már a csábítás.
A sok éhes, pajkos macskaszem körülötted.
Hűséges voltál. Becsületes és őszinte is.
Sosem gondoltad volna, hogy velünk ez megeshet. Hogy egyszer nem a barátnőd ver majd át téged, hanem Te fogod őt átverni. Vagyis Engem.
Egész munkaidőben rajtad lógott, megnevettetett, váratlanul hozzádért, hízelgett neked. S amikor hazafelé indultál, akkor is veled tartott..magad sem tudod, hogy ő ajánlkozott -e fel, hogy elkísér vagy te mondtad neki.. De ha már elkezdett egy sztorit, akkor inkább hagytad..hadd fejezze be.
És ő be is fejezte.
Ott vonaglott rajtad a meztelen teste, két kezeddel megragadva a fenekét, mozgattad magadon őt. És annyira élvezted!
Nem is tudtál másra sem gondolni. Hisz minden kapcsolatodban annyira hűséges voltál, minden figyelmed az aktuális barátnőd kötötte le.. Csak a kapcsolat végén jutott eszedbe, hogy jobb lenne mással.. aztán ahogy lefektetted a lányokat, pár napra rá már szakítottál is a barátnőddel.
A megcsalást úgysem tudták volna elviselni.. és te sem azt, hogy nem vagy már többé szerelmes és más karjaiban vígasztalódtál.
S most is valami arra ösztönzött, hogy hagyd.. hadd történjenek meg a dolgok. Igazán ezt a lányt sem vetted komolyan.. ahogy nem érdekeltek régebben sem azok a lányok, akikkel megcsaltad a barátnőd. Csak élvezted, hogy megdughatod, megkönnyebbülsz testileg és lelkileg is. Aztán majd ráérsz eldönteni, hogy mi legyen. Eltakarítsd -e a nyomokat vagy bevallj mindent a barátnődnek. Hogy egy darabig még mellette maradhass és élvezhesd a szerelmét s így talán még a benned levő szikra is lángra kaphat. És ha nem.. akkor úgyis tudod, hogy mit tegyél.
Hisz már annyiszor végigcsináltad.
A mellkasodra borult, hogy kicsit megpihenjen.. csillogó szemekkel tekintett le rád és mosolyogva. Élvezte, hogy végre megkaphatott és hogy tényleg ilyen csodás szerető voltál az ágyban. Talán máris tervezte a közös jövőt.. hogy magához édesgethet vagy megzsarolhat azzal, hogy mindent elmond a barátnődnek. És te egyiket sem akartad.
Imádtad a női agy rejtelmeit, hisz mindig megmosolyogtattak.
Nyomtál egy csókot a szájára, majd lejjebb haladtál ajkaiddal, mígnem a mellbimbóit kezdted el szopogatni. A lány újra elhelyezkedett rajtad..
A bejárati ajtó csapódását észre sem vettétek. Észrevettem a kabátod a fogasra akasztva. Már kulcsom volt a házatokhoz, amikor csak szerettem volna, akkor jöttem át hozzád. Megbíztunk egymásban és őszintén szerettelek.
Bepillantottam a konyhába is, de mivel a földszinten nem találtalak így felsiettem az emeletre. Kapkodtam a lábaim felfelé a lépcsőfokokon, mígnem a folyosón végigsietve a szobád elé érkeztem.
Sosem fogom elfelejteni a látványt.
Mintha a világ is fordult volna egyet velem.. megütközve néztem rátok. Meztelenül feküdtetek az ágyadban, a paplan is az ágy mellé lecsúszott, a lepedő összegyűrve alattatok.. és a lány ruhái itt-ott szétszórva a földön.
És hiába is akartam volna.. akkor annyira szerettem volna, hogy mást pillantsak meg a lány alatt.. de te voltál az.
Az én szerelmem, az én barátom.
Mindig is azt hittem, hogyha velem egy ilyen megtörténik, akkor elsírom majd magam. Kiakadok, ordítozni fogok és toporzékolni. Hogy mégis hogy tehetted ?! Hisz annyira megbíztam benned! És jelenetet rendezek a lány előtt, elmondom őt majd minden kurvának, ti meg majd csak szájtátva pislogtok rám.. utána meg majd fogadkozol nekem. Hogy ez nem az, aminek látszik. Bár ennyire nevetséges magyarázatot tőled igazán nem várnék el..
És akkor tényleg megtörtént velünk.
Tényleg rajtakaptalak téged egy másik lánnyal.
A szemeim kimeredtek, kezemmel nehézkesen megkapaszkodtam az ajtófélfában úgy néztelek titeket pár másodpercig. Észre sem vettem, hogy sírok.. hogy a könnycseppek finoman kezdenek legördülni az arcom mentén..
Összerezzentél, hogy beléptem és még ziháltál a lány alatt és a sokktól is, hogy megjelentem. Már tudtad, hogy nem tudod eltakarítani ezt magad után, s ki sem élvezed az utolsó pillanatig. A lány háttal volt nekem.. csak akkor vette észre, hogy valami baj van, amikor egy hirtelen mozdulattal lesegítetted őt magadról és még nehézkes mozdulatokkal, de kiszálltál az ágyból. Nyújtottad a kezed felém.. én meg mintha villám csapott volna belém, bevágtam magam mögött az ajtót..
Végigsiettem a folyosón, gyorsan szedtem a lépteim lefelé a lépcsőkön, majd vettem egy nagy levegőt és a konyhába mentem..
A nevem kiabáltad és azt, hogy maradjak. Félreértés az egész..
Na mit mondtam ?! Legalább valami jobb szöveggel készültél volna.. de nem. Vagy talán nem is készültél semmilyen szöveggel, csak ez az, ami egyből a férfiak eszébe jut, hogy védjék magukat.
Hogy úgy tegyenek, mintha csak vicc lett volna az egész, mintha meg sem történt volna.
EZ NEM AZ, AMINEK LÁTSZIK!
De hogy én ezt a mondatot mennyire utálom! Olyat akartam tenni, ami tényleg az, aminek látszik.
Nem akartam a következményekre gondolni.
Az okkal tisztában voltam és ez nekem akkor pont elég volt.
Egyszer már beszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha megcsalnál engem.. Most mintha a saját gondolataim is halkan formázta volna a szám.
Elmondtam már neked a véleményem róla, de kinevettél akkor és a tenyeredbe fogtad az arcom, úgy csókoltad meg a homlokom. " .. kis féltékenykém.. "
Ijesztő belegondolni, hogy én már akkor nem játéknak éreztem ezt, amit ellened teszek. Ha lehet így fogalmazni, hogy : ellened.. De hát te is tettél valamit ellenem, kettőnk ellen.
És ez bosszúért kiáltott.
Ránéztem a kés pengéjére, amin egy könnycsepp csillant meg. Észre sem vettem, hogy sírok.
De vettem egy nagy levegőt, majd megtöröltem a karommal az arcomat és hang nélkül visszafordultam.
Amikor újra a lépcső alsó fokára tettem a lábam, akkor értél le hozzám. Csak álltál, nehezen szedted még a levegőt. Kérted volna, hogy ne menjek el, beszéljük ezt meg.. mert ugye ezt még meg lehet egymással beszélni.
Ügyet sem vetettél arra, hogy meztelenül állsz ott előttem, de engem sem érdekelt.
Felsétáltam melletted a lépcsőn.
Pár pillanatig még hezitáltál, magad sem hitted el, hogy nem mentem el, hogy tényleg ennyire megbántottál.. ahogy azt sem hitted el, hogy mennyire megbántad. S elkezdtél félni.
Félni is és hinni is nekem.
Lassan rájöttél már arra, hogy EZ AZ, AMINEK LÁTSZIK!
Futottál utánam, mert még így is gyorsan felértem az emeletre, a szobád elé, hogy úgy mozogtam, mint valami robot. Egy szót sem szóltam, el sem siettem semmit, csak felsétáltam, majd a lányhoz mentem.
Bár én nem egy lányt láttam benne, nem is munkatársad és nem is ellenfelet.
Csak egy undorító, gusztustalan alakot, akivel bemocskoltad az ágyunk.
A mosolya már csak hab volt a tortán. Dühített, hogy nem vesz komolyan.
Hogy nem érzi át, hogy az előbb mit tett és hogy a tettének súlya is van.
Olyannak tűnt, mint valami gumibaba.. egy játék, amit bekapcsolhatsz és aztán elhallgattathatsz.
Ekkor álltál meg az ajtóban. Néztél rám, majd rá is.. halkan szólítgatni kezdtél.
A barátnőd nem futamodott meg, nem rendezett jelenetet, de nem futott el sírva. Hanem ott áll az ágy előtt, a lánnyal szemben, akivel az előbb keféltél. És már te sem tudod, hogy mire számíts.. Hisz nem azt teszi, amit az átlag-barátnők szoktak. És erre kapásból lehetetlen reagálni.
Hogy féltetted -e a lányt?
Talán igen.
Vagy talán azt gondoltad, hogy : miért is ne?
Ilyet még sosem láttál és egyrészt izgalmas volt, másrészt rémísztő, hogy ez veled most megtörténik.. én meg engedtem, hogy végignézd.
Sikított, amikor végighúztam a kést a punciján. Először még csak sebeket ejtettem rajta, néztem, hogy milyen mélyen vághatom meg, ami már fáj.. de az első vágást, akár még élvezhette is, így megismételtem mélyebben.
Kereszt alakban vágtam őt fel odalent. A vértől már aztán alig láttam, hogy hova is vágok, de egy idő után már nem is sikított. Talán a sokk miatt, vagy a párna miatt, amit a fejére nyomattam veled.. elhallgatott hamar.
Pár pillanatig csak szuszogtam az ágy végében, majd szomorkásan felnéztem rád.
- Vigyük ki a kertbe.
Talán a folytatást nem is kell elmesélnem nektek.. de én így oldottam meg, hogy a barátom többé ne csaljon meg. Mert tudta, hogyha mégegyszer megtenné, akkor még egy gödröt kellene ásnia a kertben.
Hogy a hűséget igazán ki lehet -e érdemelni, vagy rá kell ijeszteni a párunkra, hogy mégegyszer ne csinálja meg.. igazán nem tudom. De választás .. az lehet több is.
Több, mint amire első körben gondolhatunk.
És, ha a jelzések, a sok őszinte közös beszélgetés nem használ, akkor jöhetnek a tettek.
Vége
A fent leírtak csak a képzelet szüleményei, kérem nem háborgatni az amúgy is elfoglalt rendőrurakat! :D | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum